Egy e-mailt idézek:
Tisztelt Doktor
Úr!
4 éves kisfiunkat, egy orrmandula műtétet követően veszítettük el
2011 nyarán. Értelmetlen halálát, a mai napig feldolgozni nem tudtuk.
A műtét ITN Anesztézia alkalmazásával került elvégzésre,
egyidejűleg kétoldali paracentesis / dobhártya átmetszés/, ventillációs tubus
behelyezésére is sor került, a dobüregből serosus / savós/ jellegű váladék
ürült.
A következő napon, reggel 8-9 óra körül progresszív tudatzavar,
magas láz, két alkalommal görcsroham, agykérgi funkciók leállása, majd agyi
funkciók leállása következett be.
12 óra körül légzésleállás alakult ki, spontán légzés a
későbbiekben már nem tért vissza.
Sürgős laboratóriumi vizsgálat, vénás antibiotikus, infúziós,
görcsroham elleni és lázcsillapító terápia került alkalmazásra.
Felmerült malignus hyperpyrexia szindróma gyanúja, de a
laboratóriumi leletek nem támasztották alá.
Ezt követően gyermekünket rohamkocsival szállították Budapestre,
ahol az MR vizsgálatot követően, már purulens meningitis / gennyes
agyhártyagyulladás/ diagnózisra gyanakodtak.
Laboratóriumi CDS / carotis duplex scan/ , TCD / transcranialis
dulpex/, mellkas röntgen felvételekre, végül lunbalis punctiora/ agyvíz vétele
ágyéki gerincszakasz magasságában/ is sor került, melyből gyorsteszt
alkalmazásával Streptococcus pneumoniae antigén pozitivitás és alacsony
fehérvérsejt szám került diagnosztizálásra.
Mint szülők, panaszt nyújtottunk be az Országos Tiszti főorvosi
Hivatalhoz, mely panaszban kifogásoltuk a Fül-Orr- Gégészeti és Csecsemő-
Gyermekgyógyászati Osztályának nyújtott egészségügyi ellátását. Az eset kapcsán
az országos Tiszti főorvosi Hivatal a kórház ellen a szakmai szabályok be nem
tartásának alapos gyanúja miatt a szükséges intézkedést megtette és feljelentést
tett a Rendőr főkapitányságon foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés
bűncselekmény alapos gyanúja miatt. A rendőrségi eljárás során orvos szakértői
véleményt kértek be, mely vizsgálat még nem zárult le.
A bűnügyi eljárásba, nincs beleszólásunk, rálátásunk annak lezártát
követően nyerhetünk csak betekintést a dokumentumokba.
Ezért Önt, mint tapasztalt, gyakorlott gyermek fül-orr-gégész
orvost szeretnénk megkérdezni arról, hogy vállalja-e egy független orvos
szakértői vélemény elkészítését.
Az üggyel kapcsolatban az összes kórházi dokumentáció, és az ANTSZ
panaszkivizsgálás eredménye is a rendelkezésünkre áll.
Tisztelettel: K...Kedves K...!
Köszönöm megrendítő levelét. A leírt események kívülálló számára is borzasztóak.
A lényegretörő, logikus, jól követhető leírás alapján, mely ennek ellenére nem
tekinthető teljesnek, véleményem röviden a következő:
Az orrmandulaműtétet általában nem tartom hasznosnak, kb. 6-7 éve úgy gondolom,
hogy nem ez a jó megoldás a savós középfülgyulladás gyógyítására. Ez a
hozzáállásom azonban nem tekinthető a szakma elfogadott szabályának, nem
tekinthetem bűnösnek azt a kollégát, aki azt a szemléletet követi, mely alapján
magam is kivettem saját gyermekem orrmanduláját, igaz, 1995-ben. Ma
Magyarországon, de a világ legnagyobb részén is elfogadott módszernek, sőt a
legáltalánosabban alkalmazottnak számít az orrmandulaműtét egyidejű dobűri
tubusbehelyezéssel.
Itt természetesen elképzelhető a műtét szükségességének megkérdőjelezése, de
csak azon az alapon, ha a gyermekről egyértelműen bizonyítható lenne, hogy a
műtét időpontjában a savós középfülgyulladásban nem szenvedett. Ennek
ellentmond, ha a műtét után a fülből váladék ürült. A műtét előtt röviddel
készült timpanometriás lelet adhat további kapaszkodót. Ha tehát a rendelkezésre
álló dokumentumok alapján nem bizonyítható az indokolatlanul elvégzett műtét
ténye, a fül-orr-gégész valószínűleg nem tehető felelőssé a műtét után egy
nappal bekövetkező tragédiáért.
Felmerülhet még az altató orvos felelőssége, aki elaltatta a Streptococcus
pneumoniae, régebbi nevén Pneumococcus által akkor már esetleg fertőzött
gyermeket a műtéthez, de nagyon kérdéses, hogy volt-e olyan (utólag is
bizonyítható) jel, melyből az aneszteziológusnak tudnia kellett volna, hogy a
gyermekben veszélyes kórokozó készül súlyos betegséget kiváltani.
Gyermekgyógyászként azt feltételezem, hogy erre utaló jel valószínűleg nem állt
fenn, ha a betegség már elindult volna, az altatás során már jelentkeznie
kellett volna komoly problémáknak. (Az altatásban nem vagyok szakember.)
Végül a másnap reggeli események értékelése lehet problémás. Ha jól értem, a
kisfiú a gyermekosztályon töltötte az éjszakát. (Erről kevés információt kaptam,
az érintett kórházat sem nevezte meg.) Egy műtétet követő napon nyilvánvalóan a
műtéttel összefüggő kóros állapotot keres a pánikba esett, az életért küzdő
orvoscsoport. Nem tudom megítélni, mivel az akkori tünetek, betegvizsgálati
eredmények nem állnak rendelkezésemre, hogy mennyivel előbb lett volna elvárható
az agyhártyagyulladás megállapítása, és hogy ez milyen valószínűséggel mentette
volna meg gyermekük életét.
Véleményem röviden tehát az, hogy bár a műtét megtörténte nélkül a súlyos
állapot talán nem alakult volna ki, a műtét elvégzése valószínűleg önmagában nem
kifogásolható a fül-orr-gégészeti szakma mai gyakorlata szerint.
Az altatóorvos bűnös felületessége nem látszik valószínűnek, kivéve, ha esetleg
a műtét előtti vérleletben már bakteriális fertőzésre utaló jelek láthatóak.
A műtét utáni napon hirtelen kialakult, halálhoz vezető állapot lehetett annyira
előre nem látható, és annyira gyors lefolyású, hogy elképzelhetőnek tartom, hogy
a gyermekgyógyászati ellátás során nem történt hiba. Mindenesetre egy ilyen hiba
bizonyítása nagyon nehéz lehetne.
Leírása alapján tehát az a benyomásom alakult ki, hogy valószínűleg nem történt
felróható szakmai hiba.
Ha esetleg egyes részletek nem világosak az Önök számára, szívesen megpróbálom
megmagyarázni, ha általam ismert dolgokról van szó.
Üdvözlettel
dr. Timár Tibor
olvasói kommentár
vissza a bloghoz
|
|